Egy végtelen történet!

Üdvözöllek kedves olvasó, örülök hogy benéztél. Majd 5 nap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Sokan panaszkodnak hogy túl hosszúakat irok, ezért irok ritkábban hogy legyen időd elolvasni. De eljött az ideje hogy folytassam a történetem, úgyhogy kedves olvasó kérlek helyezd magad kényelembe, és élvezd a következő részt.

Hmmm, hol is hagytam abba? Ohh igen megvan. Szóval azután az emlékezetes ebéd helyetti időtöltés után következett a Pszichológiai teszt. Na hidd el kedves olvasó ez sem volt ám semmi. Mivel mindenki ebédelt én egyedül csámpáztam fel a következő emeletre, hidd el barátom az minden értelemben egy következő szint volt. Valahogy lehetett érezni a levegőbe a veszélyt. Tudjátok pszichológusból egy is sok, szerény véleményem szerint az összes megörül valamien szinten a munkája közben. Na most itt legalább volt egy tucat belőlük, ott voltak mindenütt. Figyeltek, már kreálták rólad a személyiség leirásod. Most az az urológiai vizsgálat szinhelye egyre inkább a béke szigetének tünt. Inkább turkáljanak bennem fizikailag mint szellemileg és lelkileg, fizikailag legalább észreveszem de ezek csak bámultak mint berkák a frissen festett fehér kapura. Ráadául egyedül én voltam ott mégcsak. Az egyik elindult felém, na mondom ez jól kezdődik de hála az égnek csak a kávé autómatáig ment. Tudjátok ebben az idöben ezen autómaták nagyrésze benyelte még az új százasokat. Na ami most következik az alátámasztja az előző állitásom, mégpedig hogy őrült az összes. Na szóval, odamenetel ez a 40-es teremtés koronálya az autómatához, nagy keményen kikap a zsebéből egy százast, de szó szerint kirántja mint vadnyugati párbajhős a Coltot. Nemtom kinek játszotta az eszét, nekem vagy az egyik helyes kolléganőjének, de elcseszett egy probálkozás volt. Fogja bedobja, mit bedobaja erövel benyomja szegény gép pénzbedobó nyilásán,hogy az már gépek elleni erőszaknak minősült. Most értettem csak meg miért lázadnak fel a gépek a Terminátorban. Naná hogy a bosszú se váratott magára, a gép úgy benyelte a százast mintha soha nem is lett volna. A következő másodpercekben a röhögésemmel küszködve probáltam elfelé nézni, dehát csak vonzott a látvány igy félig röfögve eltorzult ábrázattal néztem tovább. A pszichopata pszichológus képe drámai változásokon ment át. Először jött a megrökönyödés,meglepetés,majd hitetlenség majd eltorzulva a dühtöl nekiesett a kávéautómatának ököllel. Azt a látványt kedves olvasó, soha nem felejtem el. Tudjátok mindenki beleüt egyet - egyet ha benyeli a pénzt, ez természetes hisz emberek vagyunk. Na de ő? Jobb horog, bal egyenes öv alati rugás, majd mind a két oldalról eröteljesen pofán vágta szegény gépet.
Miközbe hangosan szitkozódva, még azt is szidta aki feltalálta egyáltalán a kávét meg aki felfedezte a vasat. Röhejes egy látvány volt. Gondoltam magamban, egy ilyen fogja megmondani rólam hogy őrült vagyok-e?  Miután lenyugodott kicsit ez a megtestesült Rocky Balboa, azért csak elöhalászott a zsebébül 3 darab huszast, és probálkozását ezúttal siker koronázta. Végre megihatta a jól megérdemelt kávéját. 100 forintért ekkora cirkuszt csapni. Az afférnak csak én és jópár kolléga volt szem és fültanuja. Bár a kollégák ugy tünik hozzászoktak már, mert fel se figyeltek a történtekre. Mit ki kell állnia szegény gépnek akkor nap mint nap? Végre befutottak a többiek is és kezdődhettek a vizsgálatok. Az első a reflex vizsgálat volt. Ez abbol állt hogy egy eredményjelző tábla szerüségen 20 másodpercenként felvillant egy 5 jegyű szám és 10 ilyen szám volt. Az ember még pislogni se mert, mert tuti pont akkor villant fel az a fránya szám. Ezután jött a pszichológiai teszt. 300 kérdésben kb 10 féle kérdés feltéve minden formában. A leggyakoribbak "Maga agresszivnak tartja magát?" "Képes követni a parancsokat?" és ezek szinonímái "Mit tesz ha kikezdenek a barátnőjével?" "Megütné felettesét?" "Szokott agresszivan viselkedni?" na most egy jó tanács. HAZUDJ,HAZUDJ,HAZUDJ. Nem arra kiváncsiak hogy milyen vagy valójában. Ha az elején nem vagy agressziv a 220. kérdésnél se legyél az. Bár ekkorra már eléggé agressziv állapotban voltam énis. Ha ezt kibirtad jön az önéletrajz irás. 10 mondat magadról. Majd kicserélik a lapokat és jön az iq teszt. Na ez is elég érdekes dolog mert ha az ember logikával akarja megoldani akkor vesztett. Minden kérdésre 5 válaszlehetőség van, amire logikusan mindegyik lehetőség jó, megindokolható. De úgy müködik ez is mint a telefonos tv-s vetélkedők hiába logikusan jó a válasz ha nekik nem az van leirva. Na itt el kell érni a 90 - es iq-t.
Nekem 126 lett hála az égnek. Az egész müködéselve olyan mint az érettséginek. Toll, lezárt boriték, majd idöre irod. A "tanárnő" meg fel alá járkál és beleköt mindenkibe, hisz ő megteheti. :) Na ha ezzel elkészültél akkor jön csak az igazi élvezet. Elbeszélgetni egy pszichológussal. Én meg nekiálltam imádkozni nehogy Rockyhoz kerüljek. Imáim meghallgatást nyertek mert ahhoz a helyes kis csajhoz kerültem akinek Rocky a westernhőst játszotta. Kedves aranyos lány volt, emlitésre méltó testi adottságokkal. Rövid és tömör beszélgetés volt, vele nem mertem se flörtölni se hülyéskedni. Kikérdezte az önéletrajzomat , miért akarok katona lenni, tudok-e csapatjátékos lenni. Majd ráfirkantotta a papiromra hogy megfelelt és már mehettem is kifelé. Kint azzal a szomorú ténnyel nézhettem szembe hogy akikkel összehaverkodtam azok nagyrésze kiesett. Aki pedig Rockyhoz került, az összes. Miért nem csodálkoztam én ezen? Itt kössétek fel a gatyát mert 50 emberből alig 20-an maradtunk. Kiesett egy csomó "ki ha nem én izomember", sok menő srác minden lány kedvence. Pedig ekkor még az Emo nem volt elterjedve. Az ismerösöktöl könnyes búcsut vettünk, mi megmaradtak pedig a lakórészeink felé vettük az irányt ahol megvacsoráztunk majd végre alkalmunk nyilt egymás megismerésére. Én persze egyből nekiálltam csajozni mert bizony 3 db csaj maradt, bár csak egy volt aki télleg ott volt a szeren. Ezzel az akciómmal egyböl szereztem egy csomó hívet magamnak, azon okból hogy én, hogy hogy ilyen bátor vagyok és merek csajokkal beszélgetni. Na mondom hova kerültem az álltalánosba legyetek már tökösebbek, azzal kirángattam őket az udvarra a csajokhoz és ott beszélgettünk amig be nem sötétedett. Rengeteg jó embert ismertem meg ott, akikkel valószinüleg soha nem fogok többet találkozni. Ami nagykár. Dehát az élet már csak ilyen, egyes barátságok megszakadnak, és újak születnek.
Kedves olvasó mára legyen elég ennyi. Remélem tetszett ez a rész. A viszont olvasásra és vigyázzatok magatokra.