Szép napot kedves kitartó barátaim. Engedjétek meg, hogy egy kicsit elrugaszkodjak az eredeti történet fonalától, és belekezdjek egy rész elejéig egy újba.
Tudjátok miután az előző részben említett lány szakított velem teljesen összetörtem, úgy éreztem kiégtem és nem leszek képes újra szeretni. De úgy 2 hónapra rá hihetetlen dolog történt. Msn-en megismerkedtem egy lánnyal, akibe csodák csodájára totál belehabarodtam. Pár hétre rá lejött hozzám, és csodálatos pár napot töltöttünk együtt. Soha nem voltam még ennyire boldog, mintha a páromat találtam volna meg. Majdnem mindenben egyetértettünk, hasonlók voltunk. Amiben nem abba pedig kiegészítettük egymást. Tökéletes pár lehettünk volna. Csak egy bibi volt kedves olvasó, hogy pár napja szakított velem mondván hogy már nem úgy szeret. A lányok miért mindig ezzel a kifogással élnek? Jó ezt még el is tudtam volna viselni. De ma megtudtam, hogy a szüleinek nem voltam elég jó. Még soha nem akartam megfelelni senki szüleinek, az Ő szülei voltak az elsők. De egynapos ismeretség után, hogy jóformán semmit se tudtak rólam elkönyvelték, hogy nem vagyok méltó a lányukhoz. Ez egy hatalmas pofon volt kedves olvasó, ha kíváncsi vagy mekkora ugorj ki a tízedikről és várd meg, míg a betonba csapódsz.
Ha szeretek valakit küzdök érte, nem adom fel. Hát ő feladta. Nem szeretem a hazugságokat, de főleg a gyengeséget nem. Engem küzdeni tanítottak arra hogy soha ne adjam fel, képes lettem volna a végletekig elmenni érte. Nem voltam mindig ilyen, de a Honvédség erre nevelt. Hogy egy kedves barátomat idézzem "2 ember van, aki bármit megtenne a kapcsolatért, és aki leszarja" ebből én az előbbi voltam. Nagy ritkán leszek szerelmes hisz majd 3 év alatt 2 barátnőm volt ez azért rossz statisztika főleg, hogy mindkétszer ők dobtak. Bocsáss meg kedves olvasó, de hát, ki kellett írnom ezt magamból, mert felrobbanok. Azt hiszem rossz karmával születtem.:)
Na, de vissza az eredeti történethez. Majd holnap vagy később, nem tudom. De hálás vagyok a barátaimért, akik mindenen átsegítenek és támogatnak. Köszönöm nektek Ladi barátaim, Szigetváriak kik szétszóródtatok a világban, és drága volt munkatársaim Tatán kik éppen külszolgálaton vagytok Koszovóban. Vigyázzatok magatokra. A viszont olvasásra kedves olvasó.
