Üdvözöllek kedves olvasó. Bocsáss meg hogy mostanság nem jelentkeztem de rengeteg dolog akad mostanság. De kérlek foglalj helyet, helyezd magad kényelembe és folytatom a regét. Hmmm hol is hagytam abba. Ahha megvan. Naszóval ugorjunk a Fizikai alkalmassági napjára. Ha jól emlékszem Augusztus 7.-ét irunk, minket párunkat most visznek vér és vizelet vizsgálatra ami bizony bajos dolog mert éhesek vagyunk mint egy farkas de ugye nem ehettünk. Bevezettek minket a terembe ahol már vártak minket a „kedves” doktorkák. Első a vérvétel volt ahol bizony leszivtak rendesen, szerintem aki csinálta még élvezte is dogot mert ahogy én sápadtam, neki annál jobb lett a kedve. Érdekes dolog. Na ezután jött a Fekete leves. Merthát valljuk be mi az első amint reggel felébredünk, föleg nekünk fiúknak? Naná hogy a WC. Utána esett le bennünk hogy ezt talán mégse kellett volna. Na ahogy ott álltam a a korteremben egy elkülönitett wc-ben és azon voltam hogy legalább egy csöpp jöjjön, bizony-bizony olyan cifra kifejezéseket használva közben hogy egy Orosz káromkodással is felért volna. De csak nem jött semmi. Így elővéve a legbálosabb mosolyomat odasomfordáltam a doki nénihez és a lehető legaranyosabban kijelentettem „Nem jön” . Egykis fáziskésés után fel is fogta hogy mi az ami nem jön. Rövid gondolkodás után fény gyúlt benne, és jött a mentő ötlete. Ami abban valósult meg hogy elém rakott egy liter vizet és adott fél órát hogy megigyam. Na ekkor volt rajtam a fáziskésés sora mondom „Tessék?” erre ő „Vagy megissza vagy mehet haza!”. Hát barátaim, én benyomtam neki azt a liter vizet. De ez tudvalevő hogy fél óra alatt nem fut át az emberen más csak a sör. Úgyhogy félóra múlva is csak annyi változott hogy úgy éreztem magam mint egy boroshordó de kígyót könnyeztetni akkor se kellett. De mindegy mondom lesz ami lesz akkor is kell valamit csinálni, úgyhogy a nővér szépen jött velem a wcre hogy nehogy csaljak. Csalni? Nem tudom mit gondolt szerinte megkértem volna valakit hogy töltse meg helyettem? Na mindegy lényeg a lényeg kedves olvasó hogy ekkor tanultam meg parancsszóra pisilni. Komolyan beállt mögém és csak mondta ezerrel, én meg kb. ugyanennyi erővel erőlködtem „Gyerünk pisiljen,pisiljen vagy mehet haza engem nem érdekel. Na gyerünk MOST”. Bizony emlékezetes pisilés volt az a szerintem még fél deci se. De büszkén nyújtottam át neki parancsa eredményét majd se szó se beszéd otthagytam vele. De szerintem elég volt mert felvettek katonának. Siettem a fitikaira ami lent volt az alagsorban a futás pedig a focipályán. A futással kezdtünk,
Úgy fél literrel könnyebben tértem vissza fura vigyorral az arcomon. Na itt azt az arcoskodást kellett hallgatnom amit a sok konditerembe járok meg ennyivel szériázok, meg ennyire erős vagyok ember csinált. De barátom hidd el ezek mind egy szálig kiestek. Mert amikor a saját súlyát kellet megtartania vagy kinyomnia magát a 10-15. fekvőtámasznál kidőltek. Ne a külsőröl ítélj. Mert kurva ciki volt ahogy a sok de jó izmos pasi vagyok összeroskadt vagy épp a felhúzódzkodást választva az 5.-nél feladta. Itt ugye volt a felülés ami kötelező volt és a fekvőtámasz vagy felhúzódzkodás választható volt. Én az utóbbinál döntöttem meg is csináltam amit kellett. Erről nemtudok sokat regélni az az igazság mert mindenki volt már tesi órán gondolom, ez is olyan volt. Csak annyit hogy az 55 emberből mindössze 10-en maradtunk szóval akkor még nagyon megválogattak minket. Ebből 3- an voltunk Somogy megyeiek J. Ez a rész sajnos unalmasra sikeredett de ez is kell az egészhez. Hisz az Esmeraldának is voltak unalmas részei, mégis kellettek az egészhez. Szerintem magát a történetet csak jövőre folytatom, addig inkább kiragadott jelen idei történeteket fogok ideírni.
Most szólalt meg a Titanic főcímdala ami régi emlékeket és sebeket tépett fel. Úgyhogy mára be is fejezem. Kedves olvasó köszönöm hogy elolvastad , a viszont olvasásra és vigyázzatok magatokra.
