Kedves olvasó, döljön hátra és élvezze a történetemet. Remélem tanulságos és jó lesz a mesém, de a happy endre ne számits mert nem minden történet végződik azzal.
Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy .............. Akár igy is kezdödhetne de nem igy fog :) Azon oknál fogva kedves olvasó mert kisgyerekként mindenki arról álmodozik hogy űrhajós, Katona,vagy szuperhős lesz. Ez nálam se volt másképp. De mikor kicsit felcseperedtem bárcsak azt mondhatnám hogy katona akartam lenni, de ez nem igaz mert akkor még erdész. :) Majd ahogy múlt az idő megjelentek a számitógépek széleseb köre betörtek a családi házakba és rabul ejtettek. Igy Informatikus lettem. Letettem az érettségit, majd jelentkeztem technikusira. Na ekkor ért a felismerés, technikusi 2. évében ez azt hiszem 2008 ban volt. Ha veled kedves olvasó megesett már hogy rátaláltál arra hivatásra ami boldoggá tesz akkor nem kell magyaráznom mien érzés, ha nem akkor else tudod képzelni mit érezhettem én akkor. Mivel én mindig alacsony vékony fiú voltam igy neki kellet állnom edzeni. Azt a szenvedést és elszántságot akkor éreztem életemben először, végig akartam csinálni bizonyitva magamnak és a világnak hogy igen is képes vagyok rá. Kedves olvasó bizonyára emlékszel arra az esetre amikor szegény Magyar tüzszerész felrobbantotta magát. Az egyik akkori osztálytársam viccelődve jegyezte ezt meg nekem hogy ien béna katonák közé akarok kerülni, úgyse sikerül. Ezután az affér után kétszeres erővel vetettem bele magam az edzésbe, futásba. Fizikai teszten a maximális pontot akartam elérni. De az a tudatlan osztálytársam nem tudta azt amit akkor még énse tudtam. Mégpedig még te kedves olvasó se tudhatod hogy ez a "béna" tüzszerész nagyon jól végezte a munkáját, csak éppen arra nem számitott senki hogy a hatástalanitott kna alatt volt mégegy éles akna és az alatt mégegy, és azok robbantak fel. De kedves olvasó a mára legyen ennyi elég is holnap folytatom a történetem. Viszont olvasásra és vigyázzatok magatokra.
