Üdvözöllek Kedves olvasó örülök hogy benéztél. Kérlek foglalj helyet előttem. Ma egy rendhagyó történetet fogok elmesélni neked. Tudjátok az utóbbi 5 évben összesen 3 barátnőm volt, az utolsó kettőröl már hallottatok de arról a lányról aki elötte volt ………… róla még nem. De ez a rege nem is róla fog szólni. Mert bár szerettem őt is, de gyerek szerelem volt még. De volt egy másik lány is az életemben. Na ezt ne úgy értsétek hogy két barátnőm volt, nem - nem szó sincs ilyenről, de egyszerre két lányba voltam szerelmes. Ez a történet arról a varázslatos lányról fog szólni aki néha néha felbukkant az életemben de mindig nagy hatással volt rám. Ez a szerelem vagy inkább kötődés amióta ismertem mindig is bennem volt csak próbáltam tudomást se venni róla. Elástam lelkem legmélyebb részére hogy időközönként mint a villámcsapás felszínre törjön. De valahányszor a felszinre tört én jártam már akkor valakivel. Így nem tehettem meg azt hogy bevallom mit érzek, hisz magamnak se mertem. Így újfent elástam hisz ilyen az ember. Amiről nem akar tudni arról nem is vesz tudomást. Évek teltek el így, de az érzés csak nem akart elmúlni. A lány fel-fel tűnt az évek során, bennem mindig mély nyomot hagyva. Míg egyszer csak hagytam feltörni az érzést és engedtem a kísértésnek. Ekkor csattant el az első és egyben utolsó csókunk. Ami bár rövid volt de több érzelem és szépség volt bennt mint bármelyik másik csókban. Ezt csak mostanában tudtam meg hogy megtisztelt azzal hogy én voltam az első csókja. De ez évekkel ezelőtt volt és akkor már együtt voltam az akkori barátnőmmel. Nem tehettem és nem akartam megtenni vele azt hogy elhagyom. Egyszerűen nem mertem kockáztatni, hisz a lány úgy tűnt el ahogy jött, hirtelen és hosszú időre megint, mély érzelmeket hagyva bennem. Ennek már sok éve. Azóta csupán egyszer vagy kétszer láttam de nem mertem megint engedni az érzelmeknek. Hisz nagyon szerelmes voltam J.I.-be (ha „A Lány” című rész elolvassátok megértitek). Most már tudom hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor hagytam elmenni úgy hogy nem mondtam meg neki mit érzek iránta. Azt hittem mostanra már elmúlt az érzés mit iránta éreztem, de sajnos kezdem érezni hogy fel - fel akar törni újonnan az a jól ismert régi érzés. Tudom régi jó barátként kéne üdvözölnöm hisz most nem vagyok senkivel sem. De ő már boldog a mostani barátjával. Egyszerűen nem tehetem meg hogy belerondítsak a kapcsolatukba. Nem tehetem. Mert akkor megszegném a saját szabályaim. Amit soha nem tennék. A legszebb az egészben az, hogy elmondta hogy én is sokat jelentettem neki régen csak nem léptem semmit. Kedves olvasó mit tehettem volna? Semmit!! Tudod hiszek a sorsban és abban hogy én irányítom az életem furcsa egyvelegében. Szerintem túl sok olyan dolog történik az életben amit véletlennek tudhatunk be. De szerintem túl sok a véletlen ahhoz hogy csak úgy megtörténjen. Ebben a sors keze van. Abban viszont hogy ez mikor és hol történik vagy milyen úton jutok el idáig az csakis az én döntésem lehet. Az hogy Katona voltam az én döntésem volt és nem a sorsé. Az viszont hogy ha két embert „véletlenül” egy helyre sodor az élet, olyan helyre ahová eddig soha nem ment, de most valami mégis késztette hogy oda menjen, na az a sors. De az hogy összejönnek és boldogok lesznek-e az megint csak saját döntés. Szerintem a sors mindig választási lehetőségeket állít eléd, de hogy hogy döntesz az csak rajtad múlik. Az én esetemben ez még nyitott kérdés. Ki tudja hogy jól vagy rosszul döntöttem. Lehet hogy velem nem lenne annyira boldog mint a mostani barátjával, vagy lehet boldogabb lenne. Kitudja. Vajon ilyen emberré válok ha nem azt az utat járom be amit bejártam. Dönthettem volna másképp de akkor ki tudja hogy alakulna. Sok ember felteszi magának a kérdést : „Hogy csinálnám ha újrakezdhetném?” Sokan azt mondják máshogy csinálnák sok mindent. Én is ezt mondtam amíg el nem gondolkoztam. Lehet ha másképp döntök most rosszabb lenne. Nem ez az ember lennék aki most. Az pedig nekem nagy gond lenne, hisz azzal az emberrel akivé váltam és válhatok én elégedett vagyok. Azt mondom nem változtatnák semmit, mert bár sok rossz döntést hoztam de azok segítettek olyanná válnom amilyen vagyok. Szerintem Kedves olvasóm ne gondolkodj azon hogy hol hibáztál és mi lett volna ha ………….. Mert nem úgy alakult. De örülj annak ahogy alakult még ha pillanatnyilag borúsan látod is a jelent és a jövőt. De úgyis lesz alkalmad egyensúlyba hozni azt a mérleget. Szerintem a sors ugyanannyi rosszat és jót is tartogat, csak észre kell venni. Ha jó helyett rosszul döntesz lesz még alkalmad jól dönteni és akkor a mérleg egyensúlyba kerül. Az pedig hogy nekem (nekünk) mit tartogat nem tudhatom, de minden napban új esélyeket látok. Várom már mikor hozhatom a következő helyes vagy helytelen döntésem. De szerintem ettől szép az élet. Olyan mint egy személyre szabott szerep egy hatalmas színpadon amit mi Földnek hívunk. De csak a történet eleje és vége van megirva, az hogy mivel töltjük ki az üres részt az csak rajtunk múlik.
Ezer és ezer alakban élünk ezernyi életet, újra és újra felszínre dob minket a ciklusok árapálya s játszuk szerepeinket melyet a sors szab ki ránk, s saját döntéseink befolyása álltal új emberré válunk. S így bárhová vetődünk, bármivé leszünk is. Az idők teljességében fennen ragyog oszthatatlan önmagunk.
Ezzel búcsúzom Kedves olvasó remélem tanulságos és elgondolkodtató lett ez a rész.
A viszont olvasásra és vigyázz magadra.
